Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Gyalog a hóviharban

Q

M LI K a hó, két marokkal rázzák magukból a lent kavargó felhők, mintha csak jó puha patyolatágyat akarnának vetni az erdők vadjainak s a lehulló galyaknak, amelyek még nemrég nótatermő fészkeket ringattak. A szél pedig fodrozza, mélyíti, duzzasztja a nagy ropogó hódunnát, amely itt-ott fel is feslik és szerteszáll belőle a kövér hópelyhek kristálya. A selmeczi házak messze fehérlenek a téli éjszakába, hosszú jégcsapok fityegnek az ereszek aljáról, az udvarokon pedig csönd, sötétség van. Csupán özvegy Frudákné szomszédságában látszik világosság A jégvirágos ablaktáblákon átszűrődik a halavány gyertyaláng az utcza hóbuczkáira s hosszú, mozgó árnyék vetődik a sárga sugárlepelre.