Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•98 Petőfi-Könyvtár maradunk saját korunk bizonyos irányainak, habár oly ferdéknek is. Ehhez járul, hogy Gyulai egész naturell-je olyan, amely végképpen nem barátkozhatik meg egy Petőfivel. Tulajdonképpen maga vallja ezt, ez essay-jének bevezetésében is, elég meglepő, habár csak dicséretreméltó s mai nap elég ritka őszinteséggel. Különösen, mióta a sors sógorságba hozta a két költőt, határozottan vonakodik az élő valamit írni a halottról. Tiszteljük e ritka szép jellemvonást, de nem mulaszthatjuk el ismételni, hogy ezen passivitás a magyar irodalomra nézve ez idő szerint oly veszteség, melynél nézetem szerint még az országos zilált pénzügyi viszonyok korántsem nagyobbak. Mert dolgozni s pénzt (adót) szerezni lehet mindennap; de a Petőfik még évezredek alatt se teremnek a gabonaföldön. Különben részemről mindig hittem s hiszem még, hogy Gyulai Petőfit mégis csak elé fogja venni egyszer, habár csak aest/ietikai szempontból tárgyalva, mely a költőnek emberi jellemétől teljességgel eltekinthet. Mindenesetre több mint bosszantó furfangja az örökké furfangos véletlennek, érzéki világunk e förtelmes tyrannusának, hogy a magyar irodalomnak legnagyobb sphynx-ét (Petőfit) illetőleg éppen azon irónak ragadta ki kezéből a pennát, ki egyedül volt és volna még hivatva Petőfiről irni. Mert Gyulai még hibáiban is sokkal tanulságosabb, mint más iró igaz helyeiben. Ha én Gyulai helyzetében