Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•92 Petőfi-Könyvtár iskolája a szó magasabb értelmében. A népköltészet pedig már a harminczas évek óta nagyon kedvelt irány volt (miként még ma is az), melyhez gyakorlatilag egy Petőfi, úgyis legjobban értett valamennyi iró közül, s igy könnyen elhitették Petőfivel jó emberei (névleg Vahot Imre), hogy ő kizárólagosan „népköltö". Roppant csalódás. Szerencsénkre azon kora phasisból fennmaradt nagyon is kézzel fogható bizonyítéka az önámitásnak és pedig Petőfinek Bajzához intézett egy leveléből, mely Pozsonyban kelt 1843. junius 1-én: „Tekintetes úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben irjam, követtem a „Távolból"-lal, aligha sikerrel." Most már nézzük az illető költeményt: „Távolból". Olyan szempontból van választva és oly természetű maga a sujet is, hogy szerző, ki csak távolból népdalnak tekinti, nem bírhat legcsekélyebb fogalommal a népköltészetről és lehet ugyan practice jó „népköltő", de kizárólagosan, vagy csak nagyobb mérvben az — soha! 11. Gyulai méltán emelhette ki Petőfinek „roppant munkásságát". E nagyszerű tény mellett legvilágosabban szól már az alig huszonöt és fél éves korában elpusztult költő tollából csak önállóan megjelent műveknek tetemes száma: tizenkilencz külön