Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 75 IV. 13. Ekkor, mint a lombon a madárka, 14. Zengjem én is el végdalomat. 15. Bűvös hangon, mely le a sziveknek 16. Fenekére s föl az égbe hat. V. 17. És ha vége a varázséneknek, 18. Ajkaimat egy csók zárja be: 19. A te csókod, szőke szép leány, te 20. Földi lények legdicsöbbike ! — VI. 21. De ha ezt nem engedné az Isten, 22. Kérném akkor, hogy tavasz legyen, 23 Harcz tavasza, hol rózsák teremnek, 24. Véres rózsák, férfikebleken. VII. 25. S lelkesítve zengjenek a harczok 26. Csalogányai, a trombiták; 27. Ott legyek, s az én szivemből szinte 28. Nőjjön egy halálos vérvirág. VIII. 29. S ha ledőlök ekkor paripámról, 30. Ajkaimat egy csók zárja be; 31. A te csókod, te szép szabadság, te 32. Égi lények legdicsöbbike! Zúzzuk most már szét ezt a szép költeményt, valamint a geologus szétzúzza az ő kalapácsával a jegeczet; vagy akár az úgynevezett . amorph" kövezetet — mit látunk? Két darabra pattant — de különféle nagyságura (1—V és VI—VIII). Éppen úgy mint az életjelszó .... így tehát Petőfink egyfelől 1845-beli meglehetősen tág, másfelől 1847-beli „igen szűk" keretű lyrikus fogadásának, vagy akár végrendeletének tökéletes azonossága valóban megdöbbentő módra szökik szembe! Természetes dolog tehát, hogy a fent közölt