Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 5 beszélne-e hangosabban, bármely költséges emléknél, sőt még az Akadémiának és Eötvösnek hátat fordító szobornál a Dunaparton is? Báró Eötvös volt Petőfi egyedüli kortársa, ki költészetében és személyében felismerte a legjellemzőbb vonást, kereken kimondván már 1847. májusban — tehát rövid néhány héttel a szóban forgó jelszó publicátiója után — hogy Petőfi múzsája a „piros csizmáju királyleány" (nem parasztleány) „philosophussá" vált; — „magyar menyecskétől" minden kitelik, hisz hány magyar „asszonyság tündöklött egykor mint nagy Verbőcziánus juiista" teszi hozzá a geniális világfi humorával De a nemzet, a forradalom küszöbén és majdan bekövetkezett reactió vastag ködében nem hallotta báró Eötvös komoly szózatát, hanem egyelőre az affélékre hallgatott, amiket egy Toldy, Greguss et consortes sértett hiúságának vagy dilettanticus széptanának fura paragraphusai elég merészen tukmáltak egy egész országra. Ennél sokkal nagyobb tragikomédiát talán nem igen látott az összehasonlító irodalomtörténelem. A közönség pedig mindenkor készebb valakiről gáncsot, mint dicséretet beszéltetni el magának .... Értik ám felhasználni ezt a gyengeséget nemcsak a journalisták, hanem a professorok is! De hiszen báró Eötvös élt még; miért nem folytatta hát ő felvilágosításait, jelesen Toldyval szemben ? Az erre adandó felelet délicat dolog, Petőfi-Köny*'Ar. X .

r>