Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 47 régi baj, Weimarban ; még pedig erősebben, mint valaha; újból Goethenek a huszonhárom éves Petőfiéhez hasonló lelkiállapotában, csak azzal a különbséggel, hogy a Goethenél hét évvel idősebb báró Steinné nem volt ám az a „szép barna kis leány", az erdélyi részek határán lakó, „hol a kék Szamosban tölti a holdvilág az éjszakát". És éppen az emiitett alkalommal történt az is, hogy Goethe, kirándulás közben, az udvari élet lelketölő légköréből pillanatra félrevonulva, a Gickelhahn hegy csúcsán fekvő vadászbódé deszkafalára egy éjjel, 1783. szeptember 7-én, hevenyészte azt a piczi lyrai költeményét, melyet „Éji dal" neve alatt bámul egész Németország és vele együtt a többi müveit világ ; még pedig különösen azért, mivel a rövidség remekének tartja. És valóban kurta és amellett csakugyan tökéletes mű, mintha csak Petőfinek szeme előtt lebegett volna, kinek azonban „Szabadság, szerelem"-je még rövidebb, két egész sorral. Goethe költeménye később odaégett a kunyhóval együtt; miután hosszú ideig üveg alatt, mint szent ereklyét őrizték vala: Ueber allén Gipfeln Ist Ruh. In allén Wipfeln Spürest du Kaum einen Hauch ! Die Vöglein schweigen im Walde, Warte nur balde Ruhest du auch !