Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

•36 Petőfi-Könyvtár az emberi kebelbe, nem mondható-e a mindig egyaránt áldásának, valamint átkának? Érdekes volna a különböző nemzetek nagy Íróinak életjelszavait vagy élet-devizjeit rendre összehasonlítgatni mennyit tanulhatnánk az efféle párhuzamokból. Azonban alaposabb figyelemben eddigelé inkább csak a császárok, királyok, pápák és hasonló biboros fejedelmek jelszavai részesültek ; tehát olyan embereké — talán megbocsátanak, hogy embereknek tartom — kik többnyire pusztán külső tekintetekből, sőt külső kényszerből választák éppen ezt vagy azt a velős s többnyire már meglevő fordulatot. Nem így az a sokkal nagyobb fejedelem, kinek birodalma nem kisebb a véghetetlen univerzumnál, mert ő, és csakis ő teremtette a nyelvet, vagy jobban éneket és vele együtt mindazt, ami körülvesz bennünket: a költő. Nélküle, ki minden tárgynak megadta a maga nevét, milyen univerzális semmi volna ez az egész univerzum? A valódi nagyköltőről szólunk, kinek hatalmáról igy nyilatkozik, felemelt fővel, Petőfink: „S ott, hol már megszűnik Az Isten világa, Uj világot alkot Mindenhatósága." Igaz, hogy ezeket a fejedelmeket nem ékesiti bibor, legalább nem olyan, amilyen a manchesteri, vagy brünni posztógyárakból került; legfeljebb a