Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Gondolatok Petőfiről

•182 Petőfi-Könyvtár symphoniájának előadásába, hirtelenül félbeszakít az ablak alatt éppen elvonuló csordapászíor ostorcsattogattása. (Petőfi vájjon tragoeda ? 1884.) 4. Magasabb kulturfokon az emberiség egyáltalán azon szokta észrevenni magát, hogy sok tekintetben újból csak barbárságba esik vissza, vagy, amint szokás mondani, mindennapias képpel, hogy : felfordult a világ. A kulturfinomitással együtt, eltompulván tudvalevőleg az igazi érzék, egyszerre csak beáll amaz ismeretes aléltság, hol a szépet rútnak, a rútat szépnek tekintik, Macbeth boszorkányainak jelszavával: fair is foul, and foul is fair. így vannak a modern hazafiak Petőfi drámai múzsájával is, sőt többi költészetével is. És mi volna ez más, mint a pillangó szerepe? Ma utálatos hernyólárva, holnap tündéri szép teremtés. De bizony még feltűnőbb értelemben is közös a sorsa Petőfi költészetének a nyár csodaszép hirdetőjével. Mi műveltségűnkkel kérkedő európaiak a pillangót holmi csapodár természet, csalfaság vagy könnyelműség symbolumának tekintjük. Maga Petőfi, kinek természetesen, mint költőnek joga volt hozzá, igy énekel: Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Pillangói könnyelmű lelkemnek !