Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Gondolatok Petőfiről

i. D

as Ewigweibliche zieht uns hinan! Petőfi, bár protestáns, mint Goethe, osztozik abban a felfogásban, hogy a házasság szentség. S az egynejüség szigorú követelményére alapított házasság csak azon feltétellel lehet szentség, ha örökre szóló szövetséget jelent. Petőfi és Goethe között az a nagy különbség, hogy az előbbi ezt a felfogást magára nézve nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is érvényesítette; míg az utóbbi csak illendőségből, elkésve cselekedte meg. Petőfi felfogásának bizonyítéka az a mélységes óda, mely így kezdődik: „Szép napkeletnek viránya lelkem, örök tavasz mosolyog le rá." A házasság dithirambja ez. A költő lelkét egy buja virágos réthez hasonlítja. Csak egy virág hiányzik még ezen a réten s most, mikor az örökkévalóság tengerére száll élete párjával: a vallásos hit fuvalmát érzi. Petőfi lyrájának iskolájába kellene küldeni a Renanokat és más kokett őszhajuakat vagy a Mantegazzákat, kik azon törik fejüket, hogy mi a szerelem s éppen a modern Európa három legizzóbb, legaszkétább és legszűziesebb erotikusát: Goethet, 12*