Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi respublikái programmja és politikai optimismusa

Petőfi respublikái programmja 171 még csak némileg kielégítő, vagy beható tárgyalását. Ez ünnepélyes alkalommal Petőfinek inkább csak egy érdekes, de mai napig egészen elfelejtett, sőt másodízben még ki sem adott művecskéjét akarjuk bemutatni. Ez egy 1848. májusban irt vezérczikke Petőfinek; melyet „respublikái programmjá"-nak szeretnék elnevezni. Mert legyen bár némileg homályos, sőt zavart a respublikára vonatkozó raisonnement, szerzőnktől mégsem maradt fenn ennél világosabb, határozottabb és terjedelmesebb nyilatkozat e kérdésben; kivéve költeményeit, melyekből választottuk mottonkat is. Ezen érdekes müvecskének mélyebb fejtegetéséhez lesz alkalmunk másutt. Itten csak néhány megjegyzést kell előre bocsátanunk Petőfinek politikai optimismusáról, mielőtt a programmot magát közölhetjük. Petőfinek politikai optimismusa nem volt egyéb, mint természetes kifolyása nagyszerű lángeszének és lángszivének („Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem" életdevise-je) és tegyük még hozzá, fiatalos tapasztalatlanságának. Egész polgári világnézlete főleg három eszmének kényuralma alatt nyögött, melyek politikai optitnismusának mindmegannyi tényezői voltak; ezek egyszersmint a józan érett politikának mindannyi nyavalyái. Az állampolgár és a politikus Petőfi más ember volt, mint a költő: mint polgár elavult abstraktiókba bepókhálózott légy ; mint költő sas, mely az egekbe repül.