Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Meltzl Hugó

•16 Petőfi-Könyvtár sem jegyezte fel. Mert ő sohasem ismételte magát. Mindig uj és uj dolgokat mondott. A pillanat hevében támadt egy-egy nagyszerű gondolata, rapszodikusan kifejezte s aztán nem törődött vele. Más alkalommal uj és más irányú dolgokról beszélt, sohasem tért vissza arra a gondolatra. Egyegy odadobott zseniális megjegyzéssel uj perszpektivát nyitott meg, uj világosságot gyújtott hallgatósága lelkében. Aki észrevette, hasznát vette; aki nem, arra nézve végleg elveszett. Éppen ezen körülményből lehet megállapítani, hogy amit Meltzl leírt Petőfiről szóló tanulmányaiban, csak elenyésző csekély része lehet annak, amit elmondott. E tanulmány írója nem hallhatta ezen előadásokat. Igy csak mások emlékezései nyomán kisérthette meg jellemzésüket. Annyi bizonyos, hogy ezek az előadások nagy hatást gyakoroltak. Aki ebből az iskolából került ki, az a Petőfi-kultusz számára föl volt avatva. Jellemző adatra bukkantunk a Kelet 1879-ik évi folyamában. Ekkor tartotta Meltzl emlékezetes Petőfi-kollégiumát Mikor előadásait befejezte, hallgatósága fölkereste lakásán. A küldöttség szónoka arra kérte, hogy folytassa jövőben is Petőfiről szóló előadásait. „Petőfit, kit gyermekkorunk óta szerettünk, a tisztelt tanár úr előadásai következtében megérteni is alkalmunk nyilt. Midőn tehát ez ünnepélyes alkalommal a tisztelt tanár úrnak legforróbb köszönetünket fejezzük ki, legyen szabad egyszersmind kérnünk, hogy