Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 143 A roppant nagy irigységnek némi enyhítésére azonban Nádaskay és másoknak csakhamar eszükbe jutott, hogy Petőfiben mindenek előtt csak a népköltői oldalt emeljék ki és pedig ezt is csak mint holmi igen pórias és nyers naturalismust. Ezzel meg volt teremtve Petőfi jelentőségének hamis alapja. Mert nagyon inyére volt a negyvenes irodalmi világnak Petőfinek népköltővé való decretálása. Ugy s eleget bosszantotta már őket a senki előtt meg nem hajló souverán genie; körülbelül igy okoskodtak tehát: ha már csakugyan genienek kell lennie ily mészáros fiúnak s fájdalom ezt az egyet, hogy t. i. nagy lángész, nem lehet elvitatni tőle — ha csak nem akar kurta eszű, vagy Honderűnek tartatni az ember — ám legyen genie, de legyen legalább csak népköltői genie. Az irodalmi körök becsületére azonban kiemelendő, hogy legfeljebb csak egy kis része okoskodott így. A többi író nagy részénél a psychologiai hamis jellemzésnek alapja az ismeretes latin példabeszédben rejlik : „Tantum quisque laudat, quantum se posse sperat imitari." A nagyon kevés tiszteletreméltó kivétel, mely irigység nélkül nézett Petőfire, nem jön tekintetbe. Még nagyon sokat lehetne e téves jellemzésről mondani; de csak annyit kivánok még megjegyezni és pedig különösen hangsúlyozva, hogy Gyulainál a téves jellemzés már a leghelyesebb irány felé modificálva van, amint láttuk és hogy ezenkívül is tiszteletreméltó tévedés rejlik benne.