Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•136 Petőfi-Könyvtár zata, hiába a már az 1845 óta szinte kiszáradt népköltői forrás Petőfinél: Petőfi mindvégig legnagyobb" a népköltészetben, Petőfi népköltő, Petőfi a csordák költője és ezzel ki van meritve költői jelleme és jelentősége! Mily roppant nagy nemzetgazdászati tőke veszett el ezzel a téves jellemzés és mérlegeléssel. Mintha csehüveget vásárolna gyémánt helyett az aranyműves egész vagyonával! Mert Petőfi, ki a világirodalomnak legphilosophusabb lyrikusa volt, mily nagyszerű hatást gyakorolhatott volna nemzetének magasabb oktatására nézve, ha nem veszik folytonosan a legnagyobb előítélettel kézbe. Mindez azonban, bár lett légyen is egyrészt hatalmas divat, másrészt pedig még hatalmasabb theoria, vagy balhit; mindez, mondom, még nem magyarázhatja meg Petőfi költői jellemének ily exorbitans félreismerését. Volt még egy a szó legszorosabb értelmében psycologiai alapja is e félreértésnek, melyet megígértem kimutatni. Ha visszaemlékezünk a negyvenes évek álkritikájának azon felületes vagy sanguinikus statisztikájára, mely szerint Petőfi összes költeményeinek (1847) egy teljes negyede állítólag népdal, ha hozzávesszük Gyulai hibás theoriáját a nagyobbrészt népies tárgyakat illető úgynevezett tájkép vagy genre-félékről: akkor csakugyan még mélyebb okát kell keresnünk ily ferde megítélésnek, mint egyedül a kor divatát, vagy egész irányát. És ez általában véve psychologiai ellenszenves motívum