Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•134 Petőfi-Könyvtár vulgárizmusnak kifolyása volt ez; ők a népies modort kultiválni akarták minden áron, de nem értettek eléggé hozzá. Mily mesterkélt, mily csinált és természetellenies pórköltészet például Czuczornak egy vagy más dicsért „iépdala". Mutatis mutandis, Geszner idylljeihez hasonlít ez a költészet. Mintha parasztruhába felöltözött táblabíró, vagy mintha szalonember szavalná el: Forráskútnál juhászbojtár, Arcza piros, szeme bogár, A forrásra nap alkonyán Dalolva jön három leány. Egyik igy zeng : Én Istenem ! Vajha itt volna kedvesem, Ki énnekem vizet merne Szédüléstől megmentene. Vagy egy más, szintén nagyon hires Czuczorféle „népdal" kezdete Lángba borul az ég, Ha a nap enyészik ; Pirul a kis leány, Ha legények nézik. Gondolja magában : Mit bámul az a nép ? Mert a kis bohó még Nem tudja, hogy oly szép . . . Beillenék még máig is a budapesti Redouteban báli conversationak ez a salon-pórköltészet: „A kis