Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•134 Petőfi-Könyvtár irodalomtörténelem és a márczius előtti egész táblabíró aesthetikához! Ennek logikája szerint tehát klasszikus költő rendszerint nem lehetne népies és népies költő klasszikus. Tényleg azonban éppen ellenkezőleg áll: klasszikus lehet népies és népies lehet klasszikus. Sőt írn több : sohase létezeit a világon klasszikus, aki ne lett volna egyszersmint valódi népköltő! Avagy Homer, Goethe, Schillertől ki merné eltagadni a „népköltő" epitethonát és pedig a népköltőét a szó legnemesebb értelmében ? És ehhez a kathegóriához tartozik Petőfi is! Voltaképen az egész argumentatio nem egyéb mint Eötvös szózata : implicite benne van mindez. De Petőfi kortársai, sőt közelebbi utódai nem voltak képesek explicite kifejteni azt. Mily valóban megható naivsággal ítéli meg például a „Honderű", egy márcziuselőtti nagyon olvasott divatlap, Petőfit és még lyrája második phazisának tetőpontján : 1847. deczemberben, csak tizennyolcz hóval a költő végnapja előtt! Nehogy azt higyje valaki az olvasók közül, hogy a dátum el van tévesztve. A „Honderű" szerkesztősége összehasonlítja t. i. Jámbor Pált (Hiadort) Petőfivel és következőképen szól: . Hiador munkái a divatos Petőfiéi fölött, csekély véleményünk szerint, annyival fennebb állnak, mennyivel az európai műveltségű költő fönnebb áll oly költőnél, ki saját hona keskeny szellemkörén túl mit sem ösmer. Gyémánt mindkettő. (Sic!) Egyik, melyen még rajta