Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 125 ez az Athenaeumban közölt „Hortobágyi korcsmárosné angyalom . . ." (Úgylátszik, hogy ez a darab okozta legnagyobb feltűnését, mert talán első volt, melyhez majd zenét készített Szénfi Gusztáv.) Az Athenaeumnak említett évfolyama második felében közölt ugyan még „népdalokat" és pedig ily czím alatt névleg hatot, melyek közül öt alatt a Pönögei Kis Pál név állott. Ezek azonban ma is nevezhetők mind népdaloknak. Világosan látszik, hogy Petőfi szeretne mindenek előtt népköltő lenni, de nem sikerül, mert természete ellen működik. Ö ugyan népköltő lett később, de a szó azon legméltóságosabb értelmében, amelyben egy Goethe is német népköltő. Ezt pedig a kritikusok még máig sem hiszik. Hogy a szigorú értelemben veendő népdal eleinte csakugyan nem is folyt ki önkényt Petőfi kebléből, amellett elég világosan szól még azon külső indok is, hogy a költő éppen ezekkel fordult a polyonim közléshez; szóval, hogy mindjárt első fellépésénél habozott a „népdal" czím alatt közzé teendő öt darab költemény alá a már némileg ismeretes Petrovics vagy Petőfi neveket irni. Ö alkalmasint nagyon kíváncsi lehetett, hogy mit fog majd a kritika vagy a közönség mondani az uj népköltőhöz. Mert a népies hatalmas divat volt akkor. Mind a mellett 1844-ben sem írt nagyobb számmal népkölteményt, mert ebből a költeményekre nézve legtermékenyebb évből származó még legjelesebb darabok is kevés kivétellel — valódi müköltemények. (Honfidal. — Tél végén.