Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•118 Petőfi-Könyvtár nem veszik el tőle. Mihelyt a sok fertálylitterátus itthon észre veszi, hogy a nyers népköltőt már fordítani kezdik Bécsben, ők is kezdték (titokban) többre becsülni a költőt. De az álkritika maga azért csak annál mérgesebb lett. Elitéltem mint álkritizálást az egész Nádaskayánizmust mindhárom rendbeli tüneményében; sőt hozzá számítottam még a nyilt rágalmazásokat is. („Magyarkák" és Greguss Ágost ,,Futár"-ját.) Ily szigorú elitélés közelebb indokolandó. Gyulai nagyon hűen adá elé néhány vonással állapotát a Petőfit közvetlenül megelőző magyar lyrának. (Csakhogy határozottabban kellett volna kiemelnie a német romantica befolyását, sőt utánzását, Kisfaludy K. és Vörösmarty részéről.) Petőfi mint phanomenalis, tősgyökeres magyar költő, ez ellen akaratlanul reactió gyanánt feltámadván, nagyon természetes következés volt, hogy viharos összeütközések keletkeztek. De azért szükséges-e Petőfit kárhoztatni, Petőfire a póriast ráfogni? holott ez utolsó kétszeresen nevetséges, mióta tudjuk, hogy Nádaskay, az autóra, csupán csak az úgyis félre magyarázott paródiára (A helység kalapácsa) vélte alkalmazni. A félremagyarázás még 1845-ben Toldy f. i. kritikájában konstatáltatok. Szükséges volt-e egy fiatal geniet minden lépten-nyomon megleczkéztetni ? Toldy tartott már 1843. februárban egy beszédet a magyar lyra „jelen állapotjáról", amelyben legjobban szerette volna vissza Kisfaludyzálni a magyar