Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 105 irtam önnek tegnapelőtt; bárcsak elveszett volna a postán ! De eszembe sem jutott, hogy — egyéb akadályok is léteznek a magyar hazában — s hogy ön e miatt szegte meg kívánságomat, miszerint úgy adja verseimet, amint számozva vannak — — — — Ez is barátját „sértő" negédség volt-e? IV. Gyulai negyedik szakaszában újból túlzásokkal kezdi. Mindenekelőtt Petőfinek három olyan művéről szól, melyekre nézve a kicsinylés hangja már a negyvenes évek óta valóságos divat lett. Ez felületes és kritikátlan egyrészt; de mi több, másrészt nagyon igazságtalan is. Zöld Marcziból fájdalom nem maradt fenn még egy betű sem. De jól tudjuk, hogy Vahot Imre, úgymint Obernyik, tehát ketten dicsérték és fel akarták venni a ,.szinműtár" czímű gyűjteményükbe. Vahot Imre pedig mégis csak több egészséges ízléssel bírt, mint az akkori impotens glacé keztyüs betyárizmus uralkodó koripheusai. (Császár s. m.) Túlzás Gyulai részéről, különösen az „erőltette." A Petőfik nem szoktak erőltetni. Hanem igenis habozni, hivatásukat félre ismerni, kétkedni: — ezt szokták, mert csak ez az út az, mely a valódi dicsőséghez vezet.