Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 79 Következik penégh*) itten utóirás: Tudod-e, hogy ki volt közöttetek primás, Kiért a magyarnak illenék nagy sirás, Mert amilyet ő irt, olyat ma nem ir más. íme, minden alkalmat felhasznál, hogy visszagondoljon rá, emlékét dicsőítse, támadóitól védelmezze. Ahogy férfikora éveit vele töltötte, úgy lengi be Petőfi alakja öregsége álmait, mikor már magánosan dalol s „nem függ baráti szem művészi gonddal a lantos ujjain". Ez a sirontúli emlékezés, a barátságnak a halálnál és a koporsónál is erősebb volta még eszményibbé teszi vonzalmukat. Levelezésük szépirodalmi értéke ma is állandó s a világirodalomban jóformán csak egy hasonlóval lehetne párhuzamba állítani: Göthe és Schiller levelezésével. S ahogy fellépésük korszakalkotó az irodalomban, ahogy helyük és értékük az irodalomtörténetben egymás mellett áll és egyenlő, úgy életük, melyre levelezésük kétségkívül erős fényt vet, ha nem is mindvégig egymás közelében, de mindig egyazon eszmék szolgálatában zajlott le. Petőfi lelke úgy hajol Arany fölé, mint roppant égbolt a hatalmas tengerre, mely az ég sugárjátékát, mosolyát és borongását egyformán tükrözi, ringatja hűséges hullámaiban . . . *) pedig.