Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)
Petőfi és Arany levelezése
76 Petőfi-Könyvtár a szabadság, a szerelem, az elvonultság, a meg nem alázkodás eszméjének és erényének dicsőítésébe. Aranynak — Petőfi életében — csak két költeménye áll vonatkozásban barátjával. Mindkettő válasz annak üdvözlő, majd költői levelére. Az előbbit Arany nem becsülte sokra, nem is vette föl összegyűjtött költeményei közé; az utóbbit részben ismerjük már, meleghangú, pompás jambusokban irt költői levél, hol ódai szárnyalású, hol kedvesen enyelgő; lelkes szerencsekivánat Petőfi eljegyzési ünnepéhez. Petőfi halála után azonban Arany lantján fájdalmas hangok sirnak fel az elköltözött barát után. A tőle kapott költeménykötet czimlapjára feljegyzi: „Eltűnt látatlanul, ismeretlenül, nekem csak gyászt és fájdalmat hagyott." Ezután egész költemény-csoportban foglalkozik emlékével s valami halvány reménysugár villan fel itt-ott a sorok közt, hátha visszatérne ? „Emléklapra" czimü költeménye Petőfinérői szól, kihez „szives, de bánatos üdvözletét" küldi s vigasztalóan hajol bánatos gyásza fölé. Reménykedve találgatja még: Enyészet dúlta-e fel ifjúságát, Vagy bujdosik földetlen földeken ? Vagy tán zarándok úton, egyedül Bolyong, miképp az üldött bérezi vad ?
