Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 71 ról: az napon, melyre hirdettük a népgyűlést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatározó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz nap adta tudtára a kormány a fővárosi népnek, — hegedüszóban persze — hogy esze ágában sincs Pest környékén harczolni még kevésbbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Aranynál ilyen jellegű kifakadást sehol nem találunk. Ő sokkal tartózkodóbb volt, szelídebb, engedékenyebb, ő inkább tűrt, elnézett és megbocsátott, csak megbántani nem akart senkit. S épp ez a szelid természete magyarázza meg azt, hogy mért fájt neki annyira, például, Petőfi és Tompa összezördülése. Mert érzékenyen, fájón érintette őt minden harag s épp két olyan ember széthúzása, kik hozzá közel állnak s egy költői terv dicsőséges kivitelében segítik. Igaz, hogy ő jó viszonyban maradt mindegyikkel, de szerette volna, ha, kik az ő barátai: egymásnak is barátai. Mennyivel nagyobb költő volt, mint Tompa és mégis, mialatt Petőfi folytonosan szidja Tompát, ő soha nem nyilatkozik válaszaiban fölényesen róla, mindig csak a legnagyobb szeretet hangján, dicsérőleg, elismerően. Nem erélyes, nem követelődző senki-