Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)
Petőfi és Arany levelezése
IX. Petőfi és Arany levelezésének irodalmi méltatásánál meg kell még emlékeznünk humorukról is. Amint csapások és küzdelmek közt járva jelenük nehézségeit s jövőjük terveit megosztják egymással, úgy jókedvüket is pazar bőkezűséggel ragyogtatják fel egymás viditására. Természetes, jó kedélyből fakadó, igazi magyar humor az, mely a levelek sorai közt felcsillan. A „Helység kalapácsa" és a „Pázmány lovag" fölényes, nyájas humora, mely boldog óráik verőfényéből táplálkozik s teljesen egyéni, más és más mindegyiküknél. Arany humora végtelenül szelid és mély. Tréfái sohasem bántók, gúnyolódásai ha csípősek: önmagát érik, másokkal szemben szelid, engedékeny, mélabús. Petőfi önmagát ritkán teszi tréfa tárgyává, nála a vidám ötletek ritkán vonatkoznak személyre s ha igen, úgy barátja az áldozat. Ha kíméletlen is néha, de mindig találó és elmés; gúnyja erős, szatírája maró, de jókedve édes, verőfényes, mint a tavaszi nap. Jó kedvük, derült hangulatuk a tréfálkozás pillanatában végtelen sok változatban tör ki be-