Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 45 renéseket, ezekből élet-halál háború szokott támadni. Takarékosságra is inti, néhány nap múlva ketten lesznek már, néhány év múlva többen és „sajátját tékozolni mindenkinek joga van, de nejét s gyermekeit megfosztani senkinek sincs". Egyre bizalmasabb lesz kettejük közt a jövő megbeszélése. Petőfi közben szakadatlan dolgozik, de sűrűn irja leveleit Aranyhoz. Arany tréfásan kéri, irjon majd neki a házassága utáni napon, Petőfi augusztus 29-én keltezi levelét szeptember 9-ről „miután rámparancsoltál". Arany vidám és kedves, itt tűnik ki leginkább mennyi meleg érdeklődéssel szereti barátját. Szinte izgatott, szeretne mellette lenni, fáj is neki, hogy vőlegény-kora oly felhős, biztat, tanácsol, vigasztal és főleg várja őket. — Leveleiből kiérezni, hogy egész családja Petőfi házasságával foglalkozik. Gyermekeinek Petőfi arájáról kell mesélnie, kis lánya kedvesen gögicséli: „lesz szerdán öröm Petőfi bácsinak", maga pedig költőileg alkalmazza Petőfi vőlegénykorára a megfordított biblia-hasonlatot: előbb kívül tartják a paradicsomon, aztán beeresztik végkép, mintha valamely szilaj csikót bocsátanának virágzó lóherésbe. A barátság ebben az időben még erősebbé fonódik. „Ha megházasodom, tudósitlak, hányadik mennyországba röpültem", — irja Petőfi. „Aztán jól viseld magadat a mennyországban", — évődik Arany. „Mikor is lesz csak az? Holnap, te Sándor, holnap!" . . .