Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

32 Petőfi-Könyvtár az én szende, béketűrő, angyali természetemet, hanem ez a kapczáskodó páter Tompa mindig dühbe hoz." Bármennyire is tréfás hangú azonban Petőfi e nyilatkozata: mégis ebben a látogatásban találjuk meg későbbi haragjuk első csiráit. A vita kettejük közt nemcsak Murány ostromáról folyt, hanem egymás munkáiról is és Tompa sokkal önérzetesebb volt mindenben, hogysem Petőfivel szemben engedékenységet és elnézést tudott volna gyakorolni. Nyiltan megmondta véleményét János vitézről magának Petőfinek, később Petőfi Szécsi Máriájáról másoknak. Természetes, ez mind szította Petőfi haragját. Arany hiába próbálja engesztelni: „Tompára pedig ne duruzsolj. Ne hidd azt, hogy ő veled mérkőzni kiván." Petőfi mégis versenytársát látja benne : „Meglásd Tompát a versenyzés öli meg; ő velem akar mindenáron futtatni, adja Isten, hogy elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad. Vachot Imre engem akar ellensúlyozni vele lapjában, a Szemle rovásomra dicsérte őt, Gömör vármegye Európa csillagának tartja ... és a szegény Miska . . . bizony Isten sajnálom." Ilyen körülmények között természetes, hogy viszonyuk egyre hidegebb lesz. Arany hasztalanul békiti őket: mikor Pesten találkoznak, mindegyik a másikra panaszkodik Aranynak, Tompa Petőfire, hogy hideg hozzá, Petőfi Tompára, hogy csak egyszer látogatja meg, többi idejét másokkal tölti. Fokozza ellenszenvüket az a félreértés is, mely a