Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

24 Petőfi-Könyvtár a szabadságharcz bizonytalan forgatagában. Petőfi segiti úgyszólván Aranyt a Nép Barátja szerkesztői állásához, viszont Arany ugyanebből a jövedelemből támogatja egyszer kölcsönnel Petőfit. Ez apró szívességek mellett azonban ítéletben, tervekben, mások iránt való vonzalmukban sokszor egyeznek, soha egy rossz szóval nem érintik egymást s mikor Petőfi Tompával összezördül s Arany békíteni akarja, látva hogy barátjának kellemetlen az ő békitése — felhagy szándékával. Petőfi lobbanékony, szenvedélyes természete élénk ellentétben áll Arany mérsékletével és higgadtságával, de épp ez a nagy különbözőség hozza őket oly közel egymáshoz a baráti elnézés erejétől támogatva. E két különböző egyéniség teljes összeforrását sokan és sokfélekép magyarázták. Hogy soha nem kerültek szembe egymással, az részben a különböző erőnek is köszönhető, melylyel a külső élet hatásait fogadták. Tekintsük ifjuságukat: az élet nyomorúságai mindkettőt kipróbálták, Aranyt talán leverték, Petőfit makacsabbá tették. Mindkettő bolyong, vándorol, színészkedik, Arany belefárad, letelepül s azontúl nem igen mozdul ki; Petőfiben tovább is él a bolyongási vágy, bejárja az országot, külföldre is szeretne menni. Arany önszántából hagyja ott a szinészéletet, Petőfit csak nagyobb irodalmi sikerei vonják el a színpadtól véglegesen. Aranyt leveri, Petőfit dühbe hozza a kritika, Arany megbocsátó, Petőfi engesztelhetleten. S ahogy a külső élet körülményei másképpen