Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

102 Petőfi-Könyvtár Mely a jelenre hág, azon tipor S jövőbe néz — most egy maroknyi por. De jól van igy. Ő nem közénk való — S ez, ami fáj, ez a vigasztaló. A könny nem éget már, csupán ragyog; Nem törlöm még le, de higgadt vagyok. Gyakran, ha az ég behunyta már szemét Gyakran érzem lobogni szellemét. Szobámba leng az a nyilt ablakon, Meg-megsimitja forró homlokom. Hallom suhogni könnyű lépteit És önfeledve ajkam szól: te itt? . . S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellem ujja von. »Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: A szin erős, nem illik együvé.« És áldom azt a láthatlan kezet . . . Mulass velem soká, szelid emlékezet! Arany János. (1855.)