Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Egy kis köpeny története (1858.)

Egy kis köpeny története, (1858.) Furcsa kis köpeny volt ez; megérdemli, hogy története, rettentő például minden kis köpenynek, örök időre följegyeztessék. Tulajdonképen igazságtalanság őt kicsinynek nevezni, miután épen nagy volta által lett nevezetessé. Persze, hogy ez nem az ő érdeme volt, mert dehogy volt ő nagy, dehogy! csak gazdája volt kicsiny. Még pedig ugyancsak kicsinynek kellett lennie, hogy még ez a kis köpeny is nagy volt hozzá képest. De a dolog ilyetén állását a kis köpeny még csak nem is sejté, hanem valóságosan nagynak tartotta magát. Nagyravágyó volt, igen határtalan nagyravágyó, de nem nagy. Minden baj onnan eredt, hogy e két fogalmat összezavarta. De nem menthető-e ez nála, sőt természetes, miután egyre azt hallotta maga felől mondani: — Oh, az a nagy köpeny ! Nézzétek csak azt a nagy köpenyt!