Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

54 Petőfi-Könyvtár egész nap zárva tartatott; csupán este, mikor a gyermekek lefeküdtek, a cselédeknek másnapra a rendelet kiadva s az egész ház nyugalomban volt, akkor e szobácska ablaka megvilágosodott s kéthárom óra hosszat halvány fény világolt a leeresztett függönyökön át az éj sötétébe. Ámde ezen már senki sem ütközött meg, senki sem tekintette rendkívüli, feltűnő eseménynek, melyről méltó volna pletykázni; évek hosszú során mindennapi dologgá vált ez; már senki előtt sem volt újság, mindenki tudta, hogy ott ilyenkor Bereginé, a köztiszteletben álló családanya, a példás házinő, szóval, hogy ott ilyenkor Bereginé — bátorság ne hagyj el! — ír. Igen, kimondtam, ír! Ne ütközzünk meg rajta; ne legyünk kisvárosiasabbak ama kis városnál, hol ez általunk talán szörnyetegnek keresztelt szegény nő lakik. Ha ők megnyugodtak benne, nyugodjunk meg mi is, nyugodjunk meg fölháborodás nélkül abban, hogy egy írónővel kell megismerkednünk. Ahelyett, hogy őt megköveznők, ne resteljük a már kezünkbe vett követ szépen zsebünkbe tenni, mig méltóbb tárgya akad nemes haragunknak. Ne bántsuk szegény Beregi Klárát; hiszen igénytelen szerény föllépése minden fenhéjázástól ment s csak mint gondos házinő, mint lelkiismeretes családanya kívánja tiszteletünket és méltánylatunkat megnyerni. Minden ismerőse, egész környezete megszokta őt igy tekinteni, annyira, hogy senki sem tartá szükségesnek őt munkálatai megjelenésekor magasztaló