Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)
50 Petőfi-Könyvtár conján, s a családfán már öt ép, eleven hajtás díszlik. Még pedig milyenek! A néhány év előtt Londonban tartott gyermekkiállitáson bizonyára zavarba hozták volna az itélő birákat, hogy az öt egyiránt piros, pozsgás fiú közül melyiknek adják az elsőséget és Ítéljék oda az épség diját. Látszott rajtuk, hogy szemfényeként őrzi őket anyjuk s apjuk, büszkeségét helyezi bennök. A ház, melyben boldog párunk lakik, elég tágas, elég kényelmes; hiszen még ez az öt szüntelen izgatott kedélyű gyermek is elfért benne anélkül, hogy a vendégnek minden lépten-nyomon keresztül kellett volna botlania rajtuk. Játékaiknak a ház s az udvar legrejtettebb zugában és föllelhető nyomai daczára mégis volt mindig elég tiszta hely, hova az ember léphetett vagy leülhetett, minél meggyőzőbb bizonyságot már lehetetlen fölhozni a házinő rendszeretete és ritka rendtartási ügyessége mellett. Kár, hogy ezen állítást csupán azok tudják kellően felfogni, kiknek módjuk volt valaha egy csapatban öt ilyen ép, eleven fiúgyermeket látni, amint azok a szülei házban élnek és uralkodnak. Az utczára szolgáló ablakok előtt zöld rácsozatos keskeny kertecske vonult végig; közepén egy terebélyes nagy hársfa terjeszté szét ágait, naphosszant árnyékot tartva egy támlás falócza fölött, melyen — mint méhkirálynő rajta közepett, vagy mint anyamadár a fészekben — pihent néha Bereginé szüntelen csevegő gyermekeitől körülzajongva.
