Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Jegyzetek

Jegyzetek. A huszár boszuja. A prózai munkák irodalmi méltatását lásd a Petőfi-Könyvtár 7-ik, Petöfiné Szendrey Júlia Költeményei és Naplói czimű füzetben. Szendrey Júlia Petőfinek a segesvári csatatérről való eltűnése után hánytvetett életet élt. Petőfi életben maradásáról, elfogatásáról az egymásnak gyakran ellentmondó kósza hirek folyvást hajszolták az özvegyet egyik helyről a másikra. Kedélyét a bizonytalanság egyik végletből a másikba sodorta: egyszer dermesztő közönybe sülyedt, máskor a halál gondolatával barátkozott. De túlélte ezt a szörnyű esztendőt. Hogy a tolakodóktól becsületét megmentse — amint Szendrey Júlia indokolta másodszori férjhezmenetelét — Horváth Arpádné lett. Elvonulva mindenkitől családjának akar élni. És — a költészetnek! Megbolygatott lelke nyugalma ilyen megrázkódtatások után még nem térhetett vissza. Fantáziájának szertelensége ebben a dolgozatában ezzel magyarázható. Először a Pesti Napló 1850. nov. 20—23 számában jelent meg Petőfi Júlia aláírással, holott Szendrey Júlia ekkor már Horváth Árpád neje volt. Másodszor megjelent a Magyar Szalon 1890-iki évfolyamában. Kórházi jelenet. Először a Pesti Napló 1851. január 2-iki számában jelent meg, Petőfi Júlia aláírással. Másodszor a Magyar Szalon 1390-iki évfolyamában. A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-dik száma. Nővilág 1858. 25—26 sz. A Pesti Naplóban Gyulai Pál alaposan megtámadja az Írónőket, kikről indokolatlan axiómákat állit fel. Szendrey Júlia erre válaszkép irta ezt az elbeszélés formájába öltöztetett replikát Erre hivatott is volt, már azért is, mert ez epés czikkre az ő Anderson meseforditásai adtak alkalmat, melynek külömben — ez az érdekessége a dolognak — a már akkor is kíméletlen tollú kritikus a legnagyobb elismeréssel adózott ugyanazon czikkében, melyben- főzőkanállá akarna változtatni minden irónő tollát. Gyulai Pál külömben sógora volt Szendrey Júliának.