Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A huszár boszúja (1850.)
A huszár boszuja 13 tek és vége-hossza nem volt a hőstettek és szerelmi kalandok előszámlálásának. A legvakmerőbb vitézségeket és legsikamlósabb szerelmi történeteket mindig az emiitett szőke fiú, Hajnal Bandi beszélte el magáról. Előszámlált hőstette igazságában nem kételkedtek a férfiak, mert látták a csatákban, mióta köztök volt, hogy bátrabb, vakmerőbb volt a legvénebb huszárnál, hogy a félelemnek még csak az árnyéka sem közelitette meg szivét soha; de mikor számtalan szerelmi kalandjairól beszélt, akkor egy kicsit hitetlenül rázták meg fejőket, mintha azt lehetetlennek találnák, de ilyenkor meg a leányok hallgatták őt áhítattal és hittek minden szavának, mert magukról tudták, érezték, hogy Bandi szerelmeért mindenöket feláldoznák; hogyha szerelmet kérne tőlök, egyik sem állhatna ellent, ha halált kellene is szenvednie érte. Senki sem érezte ezt annyira, senki sem figyelt úgy reá, mint Erzsi; kíváncsian nézte őt Jancsi, mintha azt szeretné tőle kérdezni, hogyan volna képes szeretni, hogyan tud még csak rá is pillantani egy ily kicsapongó, állhatatlan, könnyelmű férfira. De Erzsi, leányok módjára, minélinkább fájt neki Bandi számtalan szerelmi viszonyainak hallása, annál inkább hevülve nézte őt s végre minden óvakodást feledve, egészen elmerült az ifjú ragyogó szemeinek és csattanó piros ajkainak látásába.
