Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A szerencsétlen narancsfa (1867.)

A szerencsétlen narancsfa 109 zúgolódtak ellene: miért fogja el előlük a napot? Pedig szegény, dehogy ő fogta el! hiszen ő maga sem részesülhetett benne, úgy elfödték a fölötte szétterjeszkedő akáczok lombjai. Ezért senyvedt, ezért nyomorgott ő is olyan keservesen. Nem láthatta a nyári égen elvonuló föllegeket, nem érezhette a nap meleg, éltető sugarait. Egyszer néhány szegény napszámos jött ki szárazgalyakat szedegetni az erdőcskébe. Beszélgettek: ki, hol dolgozott a napokban? Egyik közülök az urasági kertész mellett dolgozott az üvegházban. Elbeszélte a többinek, milyen pompás ott minden ; télen hány öl fát tüzelnek föl, hogy folyvást jó melegen tartsák az üvegházat, mert csupa meleg országokból virágok nyilnak ott, télen még több, mint nyáron. S mennyi narancs és czitrom terem ott! Neki is adott a kertész lázban fekvő gyermeke számára egy narancsot. Mikor haza vitte, volt öröm, ujjongatás! — Bizony meg is érdemli az a pompás, aranysárga gyümölcs, hogy olyan gyönyörű nagy cserepekbe ültetik s őszszel, amint kissé hűvösödik az idő, azonnal beviszik az üvegházba s ott fűtenek neki és gondját viselik egész télen át! Evvel az emberek tovább mentek. A kis bokrot, mely az akáczfákkal együtt minden szót jól hallott, kimondhatlan vágy szállta meg, hallván, hogy ott az üvegházban mily becsben tartogatják a fajabeli növényeket s hogy testvéreire, rokonaira akadhatna. De az akáczfáktól ezentúl még