Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

Petőfiné, Szendrey Júlia

20 Petőfi-Könyvtár nem úgy tombol, mint Petőfi verseiben. Ott van egyet­len bizalmas barátnőjéhez — Térey Marihoz — irt levele, mely leplezetlenül mutatja be igaz sze­relmét. „Miért kérdezed még tőlem, — irja levelében miért, óh Marim, hogy mit tegyél. Te, ki legjobban tudod, mennyire szeretem őt, elgondolhatod, hogyőt láthatni legnagyobb boldogságom volna. Őt, ki lel­kemnek minden gondolatját, minden érzelmét, mi ott fakad, birja, kedves, egyetlen világomat! Ha csak egy rövidke óráig is bírhatnám őt, csak egy perczig a képét, melyben Isten minden gyönyöremet teremté, ha csak láthatom, hogy öröm még neki látásom, tán imádnám azt az embert is, ki által ezt meg­nyerhetném. Hatalmadba adok mindent tenni, mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam őt; óh Marim, ha ezt kieszközölheted!" „Végre lerázhatom magamról az örökös okosko­dás jégpánczélját, mit rám erőltetének; éppen a legna­gyobb igazgatás, midőn úgy bele akartak kovácsolni, hogy soha többé ki ne igazodhassak belőle, éppen a legnagyobb igazgatás ronta el mindent, mit eddig összetépni erőm nem volt s most szabadon lélek­zem. Hisz csak nem akarják, hogy elmenjen az eszem s hogy mi több, ne legyek boldog sem ezen, sem a más világon! Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan, mi csak tőle függ, — lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég és ki­vívni magamnak a jövő üdvösségét, de ha elsza­kasztanak tőle, ha még nem is láthatom, úgy

Next

/
Thumbnails
Contents