Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)
Petőfiné, Szendrey Júlia
16 Petőfi-Könyvtár kohóba, mely leánya keblében kovácsolta a titkos vágyakat, a meg nem nevezhető érzelmeket. Ugy tűnik fel előttünk, mintha olykor felnyitotta volna leánya könyves polczára felrakott könyveket s talán számolt az egyéni vérmérséklettel is, mert azon buzgólkodott, hogy leánya nyugodt lelkű, egyszerű, a békés munkának élő férfiú neje legyen, ki úgy a maga lényével, mint környezetével csillapitólag hathasson annak lelkére. Így hát Petőfiben — kit a sors egyenesen leánya kérőjéül hozott elébe nagyrabecsíilte a lángeszű költőt, de természetének jellemző sajátságait is hamar felismerve, a szenvedélyes lobogás, a túlzás, az erőnek felhalmozódása, lángja, tüze, ingerlékenysége miatt, gyermeke boldogsága érdekében nem kivánta vejének. Nagyon szerette családját, valósággal remegett gyermeke jövőjeért. Egyszerű, de művelt lelkű ember volt, tudott számolni a körülményekkel. Középiskolát végzett s pap akart lenni. Betegeskedése miatt azonban a szabadabb mozgású gazdasági pályára lépett, a keszthelyi Georgikonban végezve be tanulmányait. A házasság — szülői áldás nélkül ugyan — de mégis megtörtént. És Petőfi igy leczkéztette meg a leánya elrablásán buslalkodó apát: Árúnak tartád gyermeked, S rá alkuvál is már . . . Szeretném tudni, mennyiért Kértéké s minő volt ára ?
