Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 95 mióta mindennapi kenyeremet, boldogságomat, családomat és mindenemet feláldoztam a hazának, s egy esztendő óta áldozataim jutalma folytonosan csak a legégbekiáltóbb méltatlanság, egy esztendeje, hogy lábbal tiporják az én büszke és méltán büszke fejemet." És azok, melyeket Bemnek írt máj. 17-én: „Vagy aztán azok a jutalmak," mondja a Klapkával lefolyt jelenetről, „melyeket kapok a hazáért tett két évi folytonos szolgálataimért! és kik adják őket? nyomorult parvenük, kik még semmik sem voltak, mikor én már voltam valami és kik már semmik se lesznek, mikor én még leszek valami." Megemlékezik mellőztetéséről akkor is, midőn A honvéd költeménye ügyében Szemere Bertalannak ír. És mégis mindig ugyanazt a fogadalmat teszi, hogy szolgálni fogja a hazát csöndben, nem méltányolva is. Ugyanazt mondja tehát, amit a népre nézve mondott 1848. junius 15-ike után, mikor éppen az imádott nép hagyta cserben.