Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

XIV. Ekközben 1848. julius—augusztusban egy saját­ságos költői alkotásba fog és ez Az apostol. Ebben a legnagyobb terjedelmű elbeszélő költeményében még egyszer összefoglalja a maga hivatásáról és a szabadságról, világboldogitásról, emberiség emel­kedéséről, népimádatról táplált nézeteit. Beleszőtte saját küzdelmeit, csalódásait és nagyszerű lemon­dását minden földi boldogságról az eszmének és hivatásnak szentelt életáldozat érdekében. Meseszövése, mint Petőfinél mindig, nagyon egyszerű, mondhatni compositio nélküli. A hőse egy talált gyermek, aki egy tolvaj kezébe jut, aki a megtalálás napjáról Szilveszternek nevezi s tolvajt akar belőle nevelni. A tolvajt azonban felakasztják s a gyermek négy éves korában egy koldusasszony­hoz kerül, aki koldultat vele és kínozza, hogy nagyobb részvétet ébresszen. Innen egy nagy úr veszi magához és szolga lesz az úrfi mellett, ahol csak azért marad, mert tanulhat. Az úrfi tanítója fölismeri tehetségét, buzdítja s midőn fölébredt önérzettel ott hagyja a nagyúri házat, a tanító mintegy fölavat[a jövendő hivatására. Igy lesz jegyző utóbb egy kis faluban s hivatását a nép felvilágo-

Next

/
Thumbnails
Contents