Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

86 Petőfi-Könyvtár és azt mondja: „Dc én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az isten egyaránt meglakoltat ... a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony s mint a gyermek. Dicsértessék a nép neve most és mindörökké." Hasonlót ír Az apostol-ban is. Szilveszter csalódva igy szól: „Ez hát a nép" — kiálta föl, Ez hát a nép, amelyet én imádok, Amelyért élni s halni akarok ! Ilyen volt ezredév előtt.. . De semmi, semmi, eiredév után Majd nem lesz ilyen ; még most gyermek ö, kit El lehet könnyen bolondítani, Majd meg fog érni, férfi lesz belőle, S épen mert gyermek, gyámolitni kell. Utóbb sem tagadta meg egy pillanatra sem néptisztelő elveit. Midőn a nemzetgyűlés augusztus elején a népoktatási törvénynyel vesződött egész időszerütlenül, ezt írja augusztus 10-én : „De a legszebb az, hogy ők a népet, melynek ők képviselői, oly éretlennek, butának tartják. Végső argumentumok mindenre az, hogy hja a nép még ilyen meg olyan éretlen. Köszönd meg ezt képviselőidnek, nép. Én megvallom, egészen másformának ismerem a népet s éretlenségének legfölebb egy példáját tudom, azt, hogy ilyen képviselőket választott."