Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

80 Petőfi-Könyvtár kás modorban, a népszerű könnyen érthetőségre törekedve irta és rólok alább szólunk még. Ezzel áll kapcsolatban respublikái programmja. Ö testestől-lelkestől antimonarchikus volt, mint a nagy franczia forradalom igaz tanítványa s azt hitte, hogy amily könnyen lett Francziaország respublica, oly könnyen lesz hazánk is. Ámde nálunk márczius 15-ike után egy jó ideig, szeptember vége feléig, semmitől nem irtóztak úgy, mint a forradalom és respublica szóktól. Elveit e tekintetben is a szokott őszinteséggel mondja el naplójában április 19-éről. „Republicanus vagyok testestől-lelkestől, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig." így kezdődik ez a hely. Ez volt oka ifjúkori szenvedéseinek s ez alapja mostani önbecsérzelmének. Soha pillanatig meg nem hajolt kenyérért senki előtt, ezért fázott és éhezett; tisztább lant nincs az övénél s mindig lelkének isteni sugallatából írt, ez pedig a szabadság. Mint ilyen, szigorú erkölcsű ember, ami annyit jelent, hogy republicanus, mert a respublica jelszava nem „le a királylyal!" hanem a „tiszta erkölcs!" A respublica alapja egyszóval a becsületesség. De ő republicanus vallásosságból is. A világszellem ritkán, de nagyokat lép s most ez a lépése a monarchiából a respublicába visz. Ö nem áll ellent, hanem leborul „méltóságos szine előtt, fölkel megáldva, belefogódzik szent palástjába s követi dicsőséges nyomdokát".