Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 77 erejét mindaddig, míg a márcziusi napokban szerzett szabadságát egészen ki nem vívja vagy meg nem tartja a kivívottat s nem biztosítja örök időkre. Márczius 15-én ezt írja: „Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt . . . s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!" Ez a gondolat, hogy csak szabadság vagy halál: számos költeményében van kifejezve. Egyikben azt mondja: „Ha két magyar marad is a világon : csak e kettő szabad legyen, nem bánom." Tehát jön a harcz, az itéletszerű harcz, erre készen kell állani és addig kell harczolni, míg győz a szabadság, vagy mi mind elvesszünk. Ez a kötelesség, ez az egyetlen méltó hozzánk. Ezért szükséges az allandó biztatás s ezért üdvözöl is minden elhatározóbb lépést vagy olyat, mi a nép valódi föltámadását mutatja (Föltámadott a tenger); és ostoroz minden olyat, mely lelankulást vagy megalkuvást tanúsít. (Megint beszélünk.) Türelmetlensége éppen olyan nagy, mint meggyőződése. Április 1-én ezt írja a magyar független minisztérium nem egészen óhajtott módozatának megerősítése alkalmából, melyben ő megnyugodni nem bírt: „Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? isten segítsen, hanem