Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

XI. íme, a költő szaoadság- és honfi-érzelmei s eszméi 1846 második felétől vagy még inkább 1847 első felétől kezdve. Tehát az egyetemes szabadság, a világszabadság elvont eszméje helyett a hazaszeretet szűkebb, de konkrétebb, gyakorlatibb érzése foglalja el. Ezzel kapcsolatban profetikus látomások uralkodnak rajta egy általános emberiségi küzdelemről, nagyszerű napokról, melyek meghozzák a népek, de a magyar nemzet szabadságát is. Ezekhez kapcsolódik népimádata, a nép fölemelése a költészetben és politikai jogaiban, továbbá kívánása, sóvárgása, követelése a haza teljes átalakításának a demokráczia szellemében, a középkori visszonyokból való teljes kibontakozásunknak főleg a teljes egyenlőség és éppen ezért a népuralom által. Meggyőződése az, hogy a történelem tanítása szerint ez az átalakulás nem fog vér nélkül történni, de sőt vértengerbe fog kerülni, mely a jobbak győzelmével fog végződni. Sóvárgása az, hogy ez mentől előbb következzék be s erre ő megismétli újra és újra fogadalmait, hogy a maga életét föl kivánja áldozni akár a csatamezőn, akár a vérpadon, úgy, amint már annyiszor ajánlta fel a