Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 65 ben él, ha egyenlő jogot és tanultságot nyer, csak akkor állhatunk meg. A nép nevében czímű versében jogot, emberjogot" követel első sorban, „mert jogtalanság a legrútabb bélyeg

:

l. A kiváltságosoknak nincs kizáró joguk azt mondani, hogy övék a haza és a jog, a hazát nem is birnák fentartani a nép nélkül, a múltban sem birták. A jogot követeli tehát a népnek az emberiség s a hon nevében egyaránt. Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét. Ettől fogva költészetében és prózájában egy addig nem jelentkezett vagy ki nem fejezett népimádat uralkodik s lesz, mondhatni, legfőbb politikai meggyőződése. A népnek adna mindent s éppen oly hatalomra emelné, mint minő ma az uralkodó osztályé. A költőnek az a legfőbb kötelessége, hogy a népnek daloljon. Az az igaz költő, „ki a nép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját". Az igazi költőnek kötelessége, hogy a nép fáradalmait enyhítse dalával. (Arany Jánoshoz.) Ugyanekkor a valódi költészetet is ebben határozza meg: „a múzsák nem conservativ kisasszonyok, ők haladnak a korral s minthogy a század jelszava: „éljen Petófi-Könyvtár VI. 5