Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

IX. Ugyanekkor, midőn a költőknek e magasztos hivatásáról s a koruk küzdelmeivel való együttérzés kötelességéről meggyőződése így kifejeződik lantján és elveiben: egyszersmind már ebben az idézett költeményében (A XIX. század költői) megjelöli a küzdés legfőbb irányát is éppen úgy, mint előszavában. Mindkét helyen a kötelességet ebben szabja meg: küzdeni a középkori viszonyokból való kibontakozásért általában, de különösebben a nép érdekében, melyet e középkori viszonyok leginkább nyomnak. Ez a legelső feladat. Ez más szóval annyit jelent, hogy boldogságra és szabadságra kell törekedni, ez a két földi istenség a törekvések végczélja. Vagy, mint többször mondja, a szabadságra kell törekedni, mely az emberiség második megváltója. Egymás után két költemény olvasható erről 1847. január havából: a már említett s a Palota és kunyhó, melyeket pár hét múlva A nép nevében követett. íme, a világszabadság eszméje átalakulva a magyar viszonyok gyakorlati követelésévé, mint az eszme lokalizálása s éppen így az emberiség szabadságának szeretete átalakulva hazaszeretetté. Itt lép-