Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 53 az a rendkívüli heve, melyet Szendrey Júlia benne éppen ez eszmeharczok közt, mintegy az első pillanatra felgyújt, lobogó lángra lobbant. Természetes, hogy régi fogadalmát megújítja, mely szerint szerelmét^ legnagyobbat, mely boldogíthatja,föláldozza a legnagyobbért, a szabadságért, amely az emberiséget fogja boldogítni. A maga egyéni boldogságát odaadja a világboldogságért. Ennek hatása alatt írja, valószínűleg 1847. január 1-én, híres jelszavát, mely az 1847. inárczius 15-ikére megjelent Összes költemények első levelére került: Szabadság, szerelem ! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Jellemző, hogy míg előbb vagy erős lírai fölhevülés vagy lírai elbeszélés keretében fejezte ki ezt a gondolatot, most pár, aránylag nyugodtan hangzó sorban, mint megtisztult lényeget, mint teljes alakot öltött maximát, kijelentést mondja el oly tökéletes alakban és egyszerűséggel, mely majdnem bibliai hatást tesz. Figyelmes olvasó könnyen észreveheti, hogy Petőfinek nincs ennél állandóbb és következetesebb gondolata Idők folyamán többféle változatot ölt, míg itt tetőpontján jelenik meg, a kül- és belalak