Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

50 Petőfi-Könyvtár „a honszeretet" (a költőnél így is: ,, honszerelem

a) foglalja el. (Nem ért engem a világ.) Midőn szokása szerint az év végén vissza tekint az évre, akkor A magyar nemzet költeményét írja, melyben mintegy összegezi azt, amit látott utazásában, amit olvasott, a miről a saját nemzetét illetőleg meggyőződött. És itt jellemző, hogy most írja az első költeményét és csak e hatások alatt, mely szorosan a magyar nép-ről szól (A nép), mely tehát ekkor lép be költészetébe, mint politikai izgatásainak és küzdelmeinek tárgya és czélja. Itt újra egy rendkívül jellemző tény előtt állunk. A költőben, amint a puszta s így a szűkebb haza, szülőföld szeretetét a hazaszeretetnek egyetemes, áprioristikus érzelme tette öntudatossá és költése szeretett tárgyává; akképen a szabadság egyetemes, filozófiai eszméje, a nagy átalakulás szüksége, a haza ujjáteremtésének és felszabadításának eszméje vonta be költészetébe a magyar nép felszabadításának bármily fontos és súlyos, de mégis azokhoz mérve szűkebb gondolatát, vagy inkább politikai szükségét és föladatát. Ez megerősíti a nagy gondolkodók eljárását, akik nem a tényekből, nem a részletekből indulnak ki, hanem az eszmékből, mint ahogy Plató ezt az őseszmékről tanította. Ők előbb látják az egyetemest, mint a részleteket, az egyest. Vagy talán elég nekik nagyon kevés részlettapasztalat, hogy szellemük az egyetemes, a nagy összefoglaló, a nagy egyesítő, a mindent ölelő, magábaföglaló