Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 39 elbeszélése alapeszméjévé tette ugyancsak 1845 nyarán. Volt egy lovag, kinek hazáját ellenség foglalta el s ő hontalan lett idegen nép távoli országában, hol a halált várta. Ott egy gyönyörű lányka élt, de ő nem látta, csak hazája romjait, nem vette észre a gazdag, de pórleányka szerelmét. A leánykát viszont egy szolgafiú szerette szintén némán, szótlanul, mint a lányka a lovagot sa szolgafiú szerelmét a lány ép oly kevéssé vette észre. A lovag nem sokára honfibújában meghalt, a lányt sirba vitte szerelmi bánata s a szolgafiú a lány után halt. Most minden éjfélén a szolgafiú kikél sírjából, hogy meglátogassa a halott leányt, de ezt nem leli ott, mert a leány szelleme a lovagot keresi fel, azonban szintén hiában, mert a lovag szelleme messze szállt, megnézni, hogy rab-e még hazája? Ha a szerelem, mint mondják, a legnagyobb önzés, akkor a hazafiságnak ez a felfogása a legfőbb önzetlenség. Ezt a költő csakugyan így fogta fel, az egészen kétségtelen. Ez a felfogása végig kisérhető már most azon az egész szerelmi költészeten, melyet Mednyánszky Berta iránti szerelme sugallt 1845. augusztus—szeptember havában, értjük a Szerelem gyöngyei név alatt ismeretes 40 költeményt. Ezek közül párban a szeretett lányt úgy dicsőíti, mint jó és lelkes honleányt, aki talán a haza leglelkesebb leánya, talán a haza nemtője, aki szereti a haza színeit, mert szereti a hazát (Nála voltam, A bokrétát, melyet). De egyszersmind a saját hazaszeretetét, melyért szerelmét is föl-