Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 35 jelen nemzedékhez, máskor siratva a jelen hanyatlását, reménytelenül néz a jövőbe. Amaz kivált Berzsenyinél és Kölcseynél jut legjellemzőbb kifejezésre s valóban Kölcseyre a Zrinyi két dalában éppen nem hatott Széchenyi híres jóslata. Széchenyi föllépte ugyan reményt öntött a szivekbe s a kétségbeeső hazafiaság hangjait a költészetben is meg bírta változtatni; de merész álmai nem hatották át egészen a költést. Innen pl. Vörösmarty Szózatának kettős iránya, mely akkoriban (1836) a nemzet valódi hangulatát fejezte ki. Ez az irány aztán állandó maradt Petőfiig, hol a múlton való ábrándozás, hol elkeseredés, hol reménykedés alakjában. Petőfit is, mint láttuk, ezek az irányok s a hazafiság emez általános érzelmei foglalkoztatták 1845-ig; de kiemeltük, hogy mint mindenütt, úgy itt is rányomta eredeti és egyéni felfogása bélyegét az érzelem kifejezésében. Ennek jellemző példája éppen A hazáról czímű költeménye 1845. szeptember havából, még abban az alakjában is, amint most előttünk áll. Őt is a mult szellemei lengik körül ; de a legmélyebb megindulás, a könnyekre olvadt fájdalom fogja el, melyet végig vezet az egész költeményen. Az elején élénk fájdalmát heves, lázzadó érzelmeivel egyesíti, miközben ebben az alakban is érezteti türelmetlenségét, tettvágyát. Azonban már egész új felfogását, lelke merész felindulását teljesen kifejezi az a kihagyottt három versszak, melyek eredetileg a tizedik versszakot 3*