Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

28 Petőfi-Könyvtár kalja tettvágyát. Ennek ez a három költemény első nyilatkozata. De figyelemreméltó, hogy ezekben nem leljük még a későbbi elszánt demokratát, a királyságot gyülőlő, a respublika érdekében harczoló költőt. Sőt a Védegyleti dalban egyenesen dicsőiti a királyt, a honnak atyját, ki Mint valóban jó atyánk, Karjait kiterjesztendi És az áldást mondja ránk . . . Ugyanekkor V. Ferdinándhoz, mint „jó öreg királyhoz", kinek szabadakarata nincs, ki mindent megtenne a magyarért, de gyalázatos kény korlátozza nyilvános és magánéletét, szánó költeményt ir. Ezek mindkettejében tehát a hagyományos magyar loyalitás nyilatkozik, akárcsak Berzsenyinél vagy Vörösmartynál. Hogy ezek az utóbbi költemények az akkori közhangulat és közbeszéd némileg naiv híreszteléseiből eredtek és hogy a költő bizonyos szerkesztői rábeszélésre irta őket, abból a költeményeknek minden meggyőződést nélkülöző, hideg hangja és szokatlan gyöngesége nem hagy kétségben. E kettős okból és főkép megváltozott elveinél fogva mindeniket kihagyta müveiből. Az aktiv politikának ez a figyelemmel kisérése sugallta Mért nem születtem ezer év előtt, Lant és kard, Rabhazának fia, Búcsú 1844-től költeményeit is. A két elsőből tettvágya szól. Az elsőben panaszkodik, hogy nincs módja cselekedni, hogy nincs