Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

20 Petőfi-Könyvtár dozás a haza múltjáról és várairól, mely kedélyét később is mindig megkapja, midőn valamely várromot látogat meg, mindenesetre korábbi. Sőt valljuk meg a valót, hogy több reflexió szükséges a szülőföld, mint a haza szeretetéhez. Az ember érzelmei előbb általánosak, mint különösek. De erről most bővebben szólni nem akarunk, csak azt jegyezzük meg, hogy a reflexiónak ez a fölébredése s ennek kapcsán az emlékezet képei és a mély megindulás jellemzi éppen a nevezetes Hazámban költeményt is, melynek születésére egy hosszabb távollét utáni közvetetlen érintkezés volt szükség a Kiskunsággal. Hasonló reflexió szüleménye a Távolból költeménye is, melyet Pozsonyban írt 1843. junius havában. A „szép hazám" itt az alföldnek DunaTisza közti része. A költőnek sok szenvedései elgondolása juttatja eszébe a nagy dolgokra vágyó kebellel, de nem elég megfontolással odahagyott szülői lakot és szülőföldét, melyet pedig egész kecskeméti szinészsége alatt nem énekelt meg, holott éppen ott, 1843 elején írja legnevezetesebb ifjúkori költeményei egyikét, az Én czímüt, melyben a maga egyéniségét mélyen feltáró önjellemzés van. Mellőzve itt egyebeket, az Én költeményében a hazafiságnak, a haza szeretetének éppen az az elvont érzelme jellemző, mely a Kölcsey s az Athenaeisták hagyománya. Politikai szempontot, pártállást nem ismer ez, csak szeret áldozatra készen, érzelmesen, odaadón, bánatosan, reszkető