Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

14 Petőfi-Könyvtár noha tudta, hogy szülői bánata, átka követné. És éppen egy év múlva, Selmeczről csakugyan elmegy, el a bizonytalanságba, a nyomorba, csakhogy ne kelljen ott maradni, még pedig tudni kell, hogy ez alkalommal nem színészekhez csatlakozik, legalább nem közvetetlenül. A független, szabad életnek e vágya végig kiséri őt egész életén. Soha, semmi hivatalt nem vállalt, semmi állandó, lekötött foglalkozást hosszasabban nem tűrt, holott pedig szorgalma rendkívüli volt. Tanulni, élni akart, de a maga módja szerint. Dolgozni bámulatosan birt és rendkívüli kitartással, de csak azt és úgy, amint neki tetszett. Itt mindjárt két jellemvonása ötlik szemünkbe. Egyik a vándorlás, utazás, másik a független, szabad élet szeretete. Az elsőből folyt, hogy rövid életében soha hosszasabban egy helyen nem maradt. E tekintetben emlékeztet a régi troubadourokra, a vándor Minnesángerekre, Byronra, nálunk Balassa Bálintra, Tinódi Sebestyénre, Csokonaira. A helyváltoztatás e szüksége lírai lelkületéből, tehetségének természetéből folyt, melynek egyenes föltétele a változatosság, az új benyomások utáni szomj. Ez tulajdonképen egy épp oly mértékben lélektani, mint physiologiai tünet s nála némileg öröklésről is szólhatunk. Apja is, egy szűkebb földrajzi területen, csak ilyen volt. Mindebbe amellett sorsa is belejátszott. Az idők természete is, kivált utóbb, olyan lett, hogy a legotthonülőbb