Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

130 Petőfi-Könyvtár benne föl bírta ébreszteni a sovárgott szerelem reménységét, hozzá dalait csak addig írta, mig lelke folyton nagyobb és nagyobb hullámzásba jutott. Ö öntudatlanul lelkében hordta a középkor Cours d'amourja egyik szabályát, hogy a szerelemnek vagy folyton nőni kell, vagy gyorsan kihűl. Költői tárgy csak az első. Ö tehát lanyhulni kezdő érzéshez nem nyúlt; nincs rá eset, hogy szerelmét vissza kívánta volna élni. A szeretetlen állapot, vagy kihűlés folyama nem méltó a költő lantjára. De nem is szidta vagy éppen átkozta soha a lányt, ki neje lenni nem akart. Úgy látszott egyszerre, hogy a húr, melyről csak imént oly csodálatos dalok keltek: elpattant, vége volt. Ezért is az egy-egy lánykához intézett költeményei egy-egy belső történetet tartalmaznak, megvan a magok köríve és a legmagasabb pontra érve még egy pár hang és aztán vége. Új benyomás új érzelemnek anyja; költőileg amarra teljes feledés borúi. Valóban nála még kevésbbé szükséges az egyes lánykákhoz írt dalokat kritikailag külön választani, mint Goethenél. Ezt megtette már ő maga.